Szövegek

Menj innen te veréb! Menj innen te veréb! Hess innen te madár! Hess innen te veréb! Menj innen te madár!

Nem ez voltál Több mint húsz éve, régen volt, de nem felejtem Micsoda lelkesedés lángolt a szemeidben Megmutattad, miért érdemes küzdeni az életben Pedig nehezebb volt ellenállni, mint képzeletem De miért? Miért kell, véget érjen? Én nem értem Hiszen te sosem tudtál beállni a sorba Nem tudtak a nagyok eltiporni a sárba Az eszmédért bármikor meghaltál volna De ma már nevetsz rajta, ha valaki megtenné De várj! Várj még egy percet! Nem ezt érdemelted Most már te is az árral úszol tovább Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz Nem jelent számodra már semmit a lázadás Félig meghaltál, kiégtél már De nem, nem, nem, nem, te nem akarsz így élni A cél mindig elõtted van, és nem szabad megállni De hogy ha mégis ezt szeretnéd jó barátom Nem állíthatlak meg én Ez már nem a te harcod Nem az igazi arcod A csatát elvesztetted, kiiktattak Emlékszem, régen volt, egy csodálatos reggel Munkába indultál szikrázó kedvvel Nem féltél attól, hogy a fõnök ki fog rúgni Nem lehetett a kedvedet sohasem lelohasztani De nézd! Ez a nyomorult élet most megöl téged! Most már te is az árral úszol tovább Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz Nem jelent számodra már semmit a lázadás Félig meghaltál, kiégtél már De ne akarjál mindenképp a rendszer bábja lenni Ne akarjál megszabott korlátok közt élni Hiszen te nem ezért küzdtél jó barátom Nem ezért folyt annyi vér Üresek már a képek Semmit nem érnek Az elméd meggyalázták, megtisztították Ülsz egy sötét szobában Az óra ketyeg, a kezed már remeg Napi négy órát alszol, hat kávét megiszol Az agyad szétrobban e lelki nyomorban Gondolataid csak azon járnak Hogy kevés a pénzed, munkába várnak Felbosszantanak, kirúghatnak Az adódat befizesd, a számláid kifizesd Kire szavazzál, feladhatnád Beolvadtál, nem ez voltál Csak egy üres élet Elveszett értékek Szürke utakon jársz Nem ez voltál A két kakas (spanyol népdal) Ha a sötét kakas kiállt A nap eltûnik az égrõl De a hajnalt megismerni Sötét kakas énekérõl Aj, ha hazug az ének Sodorja szerte a hangját a szélnek Aj, de én nem félek Hogy dalomat elsodorná sodra a szélnek Fölmorajlott az aréna Mikor szemtõl szemben álltak Nagy volt a fekete kakas De a vörös volt a bátrabb Gyáva volt a sötét kakas Sietett a támadással Legyõzte a vitézebbet De csak aljas árulással Jól vigyázz fekete kakas Még a párbaj nem ért véget A vörös csak akkor adja fel Ha nincs már benne élet

Cenzúra Cenzor vagyok Mindent letiltok Az összes dalszöveget Ami nem tetszik nekem Nem lesz több csúnya szó Nem lesz több szidás Nem lesz több politika Csak cenzúrázás! Egész nap pecsételek Mit szabad s mit nem lehet S mindezt azért teszem Hogy társadalmunk tiszta legyen! Cenzúrázni, jaj, de jó Cenzor vagyok, megõrültem Mindent lepecsételtem Csak cenzúrázok, cenzúrázok Mindaddig, míg meg nem halok Cenzúrázni, jaj, de jó!

Fanatikus Betonozók dala Józsi, gyühet a betony Alaposan keverd meg, míg jó lesz teljesen Stabil legyen, erre, csak erre kérlek Ne történjen meg, hogy ha késõbb rálépek, ne bírjon meg Hát jöjjön a betony! Izzítsd a keverõt nagyon! Jöjjön a betony! Jöjjön! Végre megvalósíthatjuk régi álmunkat Lebetonozunk mindent, mezõket, virágokat Hogy majd egyszer végre Bolygónkat végigérje Szürke betonyrétegünk

Kapitalizmus Végigsöpör az egész világon Alkot és pusztít mindenféle tájon Újjáépíti a piramist, ami egyre erõsebb téglákból épül fel Használati utasítás egy tökéletes gépezethez De jól vigyázz, ha nem megfelelõen használod könnyen lenn rekedhetsz Lehetõség pontokat kaphatsz De ne használd el túl korán ezeket Mert kieshetsz a játékból És ez a rendszer bizony könnyen eltemet Hát kapaszkodj fel, tiporj el mindenkit Mert odalent nem néznek embernek Mondhasd a reggeli újság mellet az irodádban, hogy: -A rohadt csövesek! Vegyél egy darab esõerdõt Vegyél egy darabkát a tóból Én fizetek majd azért, hogy fürödhessek Hogy láthassak valamit a földi jóból Irtsál ki minél több állatot Építs fel minél több McDonalds-ot A rendõrökkel veresd a népet Hisz te pénzeled ezt a csõcseléket! Ha valaki nem elég erõs, kitartó Ha nem felel meg az elvárásnak Mondd a pofájába: "Ilyen a világ", "az idõ pénz", "az üzlet nem várhat" Szüljél magadnak egy értékrendet Hol a pénzen kívül semmi sem számít Eltorzult világban eltorzult aggyal Tekints körbe, és fizess le bárkit! De rám ne nézz, te kapitalista faszfej! Az én elmém nem fogod megfertõzni Én inkább remélek, és tovább élek Egy országodra káros eszmének

Mr. Gyûlölet Egy álom kavarog a fejemben Itt áll egy õrült elõttem Hatalmas fejsze a kezében Iszonyú gyûlölet a szemében Próbálok menekülni De nem bírok megmozdulni A fejsze lecsapja a fejemet A félelem sötét árnyként követ Nincs arca, nincs lelke, s õ csak nevet Mr. Gyûlölet Kinyitom a szemem, ez már a valóság De hirtelen elfog a nyugtalanság Bekapcsolom a híreket És üvöltöm: -Nem, EZ NEM LEHET! Ott van Õ, Gyilkol a TV-ben Emberi csontok a kezében Golyók emberek testében És õ ott vihog mindenki fejében Repülõk zúgnak el felettem Vakító fények az egekben Lángvörös felhõk mindenhol Mr. Gyûlölet rám néz az ablakból Nincs arca, nincs lelke, s õ csak nevet Mr.Gyûlölet Nélküled Fejezd be a kalandozást a szerelem erdejében, kedvesem Inni akarok minden áron, hányni egy mocskos WC-ben Értsd meg végre, én nem akarok egész nap a fellegekben romantikázni Ne akarj egy gyönyörû, csordultig töltött kétlityóstól megfosztani Ezért inkább azt ajánlom, adjál bort, de gyorsan Ne csinálj hisztit, már ezerszer megmondtam Vagy, ha ez nem tetszik, akkor húzz el a picsába És végre egyszer lemehetek nélküled a kocsmába Láncok nélkül Hallgasd hát! Hallgasd a kiáltásukat, hallgasd hát! A láncaik csörrenését hallgasd hát A lépteik zaját hallgasd hát Üvöltenek, de többé nem felétek üvöltenek segítséget Rád nem, soha többet, csak magukra számíthatnak már Ez a valóság, ez az igazság Ne hidd azt, hogy véget érhet Ennek fegyverekkel nem vethetsz véget Ez nem egy háború, a cél nem a gyilkolás Nem a rombolás, nem a gyilkolás, nem a rombolás Ez valami más Látod már? A szemükben a fényeket, látod? Elvakítanak Érzed már? Érzed az ébredésüket, érzed már? Ráismertek végre a bennük lakozó képességre Ha nem fordítanak ennek hátat A sok nyomorult mind talpra állhat Nem nyeli el õket az örvény A parancs most már egy másik törvény De késõ, a civilizációt senki nem állíthatja meg már A pusztulást, ez az igazság És mindenki egyszerre üvölt fel, hogy fáj! A két fiú dala Volt egy srác, Zselé Jenõ Macho volt, igazi nagymenõ A csajok loholtak utána Mert volt harminc REPLAY kabátja Meg kocsija is volt ám neki Aki meg nem tetszett, beszólt neki Mindig más nõt vitt el moziba De az elso éjszaka után kidobta S az õ életfilozófiája az volt Hogy az árut eladja De volt is neki sok ellensége A rendõrség is folyton körözte A világot ezért nem szerette Ami szép volt, azt mind elfeledte Semmirõl nem volt véleménye Csak az volt a fontos, hogy legyen pénze Csak az volt a fontos, hogy legyen pénze! S az õ életfilozófiája az volt Hogy az árut eladja Volt egy másik srác, akit a többiek csak úgy hívtak: -Te rohadt PUNK! Kigúnyolták, baszogatták De õt ezek a dolgok nem izgatták A lányok rá se mertek nézni -Fúj! Hogy lehet így kinézni? A nevelõtestület úgy gondolta Így nem illik bele a társadalomba S az õ életfilozófiája Csak romlást hoz e szép világra A srácnak nem volt túl sok pénze De az életét vidáman élte Sokszor bántották is érte De az életét vidáman élte A gazdagság ot nem érdekelte Az életét vidáman élte Lement a kedvenc sörözõjébe És az életét vidáman élte...