Valahol... (2002) 1. Intro 2. Milyen érzés bűnözőnek lenni? 3. Mondd, miért küzdtél! 4. Tavasz 5. Vérző világ 6. A változás szele 7. Ki a bűnös 8. A rendszer fontos része 9. Mindenkiben ott él 10. Újra eltelt 4 év 11. Hatékony fegyver 12. Kapuvári buzibár 13. Más út vár rád 14. Tovább kísért 15. Valahol
Intro Hé figyelj! Ha te is úgy érzed Hogy nem úgy működik minden, ahogy kéne Ha eleged van abból, hogy nem vagy ember Ne dugd a homokba fejed most az egyszer Ne azért énekeld a dalokat Mert jópofák, vagy hangzatosak Szeretném, ha megértenéd őket Vagy legalább mozgassa meg az agysejtjeidet Mert nekünk ez az egyetlen fegyverünk! Most, amikor ahhoz a ponthoz érkeztünk Hogy kezdi értelmét veszteni, amit megértettünk Most, amikor az jár a fejekben Hogy képesek leszünk e túlélni ezt vagy NEM! Milyen érzés bűnözőnek lenni? Milyen érzés bűnözőnek leni? Nem gondoltad volna, hogy ez lesz belőled Egyik napról a másikra Mindannyiinkkal megtörténhet A dolgokat ilyenkor érthetetlenül szemléled A hibát máshol próbálod keresni Milyen érzés rabszolgának lenni? Milyen érzés senkinek lenni? Szabadíts fel hát Jézus Krisztus -kiáltsad! Hisz egyedül Ő képes megmenteni a bűntől nyomorult lelkedet Ő mindig veled van, őrzi az "álmodat" Gondoskodik róla, hogy a szemed mindig csak résnyire legyen kinyitva Hogy észlelj! Lélegezz! Létezz! Íme, választhat a szolgáltatásainkból Tökéletes bűnözőt faragunk magából És hogy lássa, mi mindig a korral együtt haladunk A bűnlistához minden évben újakat adunk Van itt ön számára mindenféle jó Golyó, kötél, villamosszék, injekció Praktikus, gyors, kíméletes halál Minket biztosan örökre a szívébe zár És most mindezek mellé megkapja az utolsó kenetet ajándékba! Mondd, miért küzdtél! Érezted már, hogy nem jó úton jársz? Hogy visszafordulnál Vagy irányt váltanál De nem volt merszed hozzá Előtted kitaposott ösvény áll Amin annyi ember jár Egy lehetőséget kínál Egyszerűsítsd le a világot valamilyen formán Így könnyebb tán Volt, akit a pénznek fénye Volt, akit a szerelem heve Volt, akit egy isten képe Volt, akit a gyűlölet mérge Volt, akit a sors kegyetlen keze Volt, akit a mámor édes íze Vagy egy szebb jövő reménye Vagy a reménytelensége Hívott el Érezted már, hogy nem jó úton jársz? Hogy visszafordulnál Megváltoznál De nincs már időd rá Felemésztett téged is e beteg világ Mint annyi embert már Ki küzdeni hiába próbált Te mondd, miért küzdtél Most állsz, és nézed a halál torkát? Tavasz A faszom ki van, hogy minden reggel arra ébredek Hogy büntetnek a madarak (a madarak) Kurvára süt a nap (süt a nap) Ezt az erős zajt és ezt az erős fényt Csak úgy tudom elviselni, hogyha berúgok Kurvára berúgok Sajnos nem foglalja el elég időmet a munka vagy az iskola A barátaim is szomorúak, mert nem kell ma menniük melóba Bánatunkban összejövünk egy delírium partira És egész nap csak énekeljük, hogy: Ránts rá hármat a faszomra! Tavasszal sem kell félni, hogy száraz marad a torkunk Ahol a demizsonok már várnak minket Mi mindnyájan arra tartunk Gyere hát te is pajtás, öntsünk fel a garatra! Hadd mondják a szüleid, hogy -Rohadt iszákos banda! Reggel van felébredünk De úgy tűnik, nincsen minden rendben Mit tettünk? (mit tettünk?) Valamit tettünk? Valami rosszat tettünk? Sokan vannak, nagyon mérgesek Tüzet okádnak, sárkányok ezek Megint ittál! -hallom jobbról Nagyon berúgtál? -hallom balról Mondom a lánynak: -Hagyjad már! Nem látod? A srác feje nagyon fáj! Tavasszal sem kell félni… Vérző világ Lehet, hogy összeomlott régi álmunk Lehet, hogy nem lesz "álom" társadalmunk Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után Vagy az egészet abbahagyni talán? Őrjöngenünk kéne fegyverekkel A kézben harcolni rendőrökkel? Ellenségnek nyilvánítani mind Aki nem érzi át a dalt? Csak azok, akik nem képesek gondolkodni Azok még több vért akarnak látni Kétségbeesett gondolatok Húzzák elő a kést, az állatot Ki saját hibájáért mást okol Milliókat egy helyre sorol Bűnbakot mindenki oly könnyen talál De ki mondja meg, hol húzódik a határ? Nekem nem kell ez őrült mentalitás Nekem nem kell még több akasztás Egy vérző világ az otthonom Ilyen világban kell talpon maradnom Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed Mit érzek, mit gondolok én De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád Élvezd, hogy van száz TV csatornád Színesben láthatsz minden háborút Focimeccset, mely erőszakba fúlt Elidegenedés, civilizáció Fékezhetetlen agresszió Magával ragad mindenkit, s úgy érez Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez Nekem nem kell e gyilkos mentalitás Nekem nem kell még több pusztítás Egy rothadó világ az otthonom Amíg élek, nem szabad feladnom Nekem nem számít, hogy hol a határ Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat Amit ide-oda rakosgatnak, akik Megmondják, hogy ki a túloldalon áll Egyik nap még testvér, jó barát De holnap el fogod vágni a torkát El fogod vágni a torkát!!! Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás Túl véres lesz a folytatás Addig, amíg énekelhetek Így mondom el neked, hogy mit érzek Nekem nem számít, hogy hol a határ Nincs ember, se Isten, ki felettem áll Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll! A változás szele Hideg van, sötét, ma éjjel egyedül kell lennem Emlékek támadásait kell most elviselnem Örömmel és fájdalommal, hisz túl sok volt a szép Egy pillanatra megelevenedik egy gyönyörű kép Mámoros éjszakák után azt hittük, hogy ezt az életet Nem veheti el senki tőlünk De elővillant egy szörnyű látomás Ott álltak mind, sok jó barát Sok igaz barát Mindenki a saját kis ketrecébe zárva Álltak némán, arra várva Hogy rendbe szedjék Berendezhessék Egyenesbe hozzák Igaz életüket feladják Ma éjjel valami szomorút érzek a változás szelében Dermesztő lökéseit kell most elviselnem Egy újabb nyár és egy régi szerelem ért véget Nem kell összetörnünk a régen őrzött képet Mámoros éjszakák után oly jólesett A "jóakaróinknak" az arcába röhögni De ott áll csendben a sok barát, akik Elrejtették a ketrec kulcsát Minden perc, minden óra, minden nap, minden hónap Minden elvesztett barát Rájuk nyomja a súlyát S ha egyszer rájönnek Azt hiszem túl késő lesz már Egyszer majd visszagondolok A meg nem fertőzött gondolatok Milyen gyerekesek, de igazak voltak Mire kialakulhatott volna egy értékrend, ők már ott voltak S mint valami vércse, rácsaptak Bekebelezett életek, ösztönök, amelyeket Egy eltorzult világ hasznára fordítottak Könnyebb volt ezt választani, mint ellenállni Miért kellett feladni, miért hagyták elveszni? Változnak az idők, de most már nem kell egyedül lennem A változásokat így sokkal könnyebb elviselnem Amíg valaki hasonlóképp lát, nem hal meg a szép Addig nem kell attól félnünk, hogy szertefoszlik a kép Nem hiú ábránd, vagy hazugság Nem utópia, vagy naivság Csak az életünk, valóság Ki a bűnös? Állj! Állj! Ne siess oly nagyon Már várnak, máshol várnak rád Állj! Nem szép, csúnya dolgok várnak Nézd! Nézd! Nézd, mi történt! Nézd, körülötted mi történt! Emberek fekszenek, halottak Elborít mindent a vér Azt kérded, miért Miért tetted Mert te tetted Fegyver a kezedben, egyenruhában állsz Ki a bűnös? Nem tudod? Azt mondják, a hazádért tetted Ölj! Ölj! Újra meg újra ölj! Azt akarják, kötelességből ölj Egy "jó ügyért" ontsad ki emberek vérét Nem látod még Ki a bűnös? Mi a bűn? Ebben a helyzetben egészen más, mint rég Más, mint nem is oly rég Mikor a hajnali fényben nem féltél Hogy meglát az ellenség Nem féltél attól, hogy kiket szeretsz, együtt veled A holnapot nem éritek meg talán De aztán jött ez az erőszakhullám Elsöpörte a szépet, egymás ellen fordított testvéreket Téged is elkapott, és most nem érted, hogy miért csináltad Nem tudod, kit vagy mit okolj ezért Magadba fordulsz, és azt kérded Ki a bűnös? Nem kapsz rá választ A rendszer fontos része Egy újabb agymosástól még nem leszel szabad Ez csak átnevel, tudod jól Az új manipulátorok kezében a puskák helyett A média hangja szól Bár megkaphatsz mindent, elhalmozhatod magad minden jóval Droggal, piával, Disneylanddel, homokos tengerparttal Így biztos csöndben maradsz, élvezed a hamis szabadságot És miért ne élveznéd, hisz láthatsz sok embert Kinek ez nem adatott meg Akik az ellenük írt törvényeket szükségesnek tartják Ők azok, akik a fegyvereiket saját maguk ellen fordítják Telezsúfolt nagyvárosokban, mint a férgek Egymás hegyén-hátán élnek, levegő után kapkodva Sokaknak még idejük sem marad arra, hogy elgondolkodjanak rajta Az életük mennyire üres lett, a vegetáció szintjére süllyedt Egérlyukaikban a televízió előtt ülve Minden vágyuk ki van elégítve De az élet nem erről szól, tudod jól Ez az új trend, ha valamit nem tudnak megtiltani Hát akkor megpróbálják az irányításuk alá vonni El ne hidd már, el ne hidd már, hogy a demonstrációk A szabad elme megnyilvánulásai Arra jók, hogy dühönghetsz, tombolhatsz, köveket hajigálhatsz Így biztos, a rendszer fontos része maradsz Mindenkiben ott él Egy májusi esős délután sétáltam egyedül a fák között Gondolataimban ott jártál Nagyon hiányoztál Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már Emberek arcán bánatot Hányszor láthattak boldogságot Egy dal, ami mit sem ér Annak, aki nem érzi át, abban nem él Aki érzéseit kimutatni fél Akit nem önt el ma még a szenvedély De ha egyszer valakit utolér Ereiben hevesebben lüktet a vér Akkor megbocsát majd mindenért Mindenki szívében ott él Hidd el, elmúlik majd a tél Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni Meddig tart még? A vihar erősebb már, az ég is mennydörög itt Az esőcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit Ó, miért nem vagy itt velem? Nem érezhetem forró ölelésed Szádnak édes ízét Szerelmünk égető tüzét Egy dal, ami mit sem ér Annak, aki nem érzi át, akiben nem él Aki érzéseit kimutatni fél Akit nem önt el ma még a szenvedély De ha egyszer valakit utolér Ereiben hevesebben lüktet a vér Akkor megbocsát majd mindenért Mindenki szívében ott él Mikor a szemében valaki többet ér Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni Szenvedni tovább Fáj, hogy vágyom rád Fázom Az arcom Vizes A szikla Hideg A szemed Rideg Távolodsz tőlem Ég veled! -ezt kiáltod Hát legyél boldog! Egyszer minden véget ér Ő is egyszer más utakra tér Szerelmét elfelejteni Emlékként megőrizni Nagyon nehéz Újra eltelt 4 év Újra eltelt 4 év, itt az idő Hogy mindenki válasszon Egy újabb seggfejt küldhetsz a ringbe Hogy a hatalomért harcoljon Soha semmit nem tett érted Mégis a könnyebb utat választod Soha nem gondoltál arra Hogy az életedet te irányíthatod? Nézz csak körbe és kérdezd meg magadtól Mégis, mi az, amit neked e kis hatalmi elit nyújt El kell hinned, hogy semmire nem vagy képes nélkülük Így, mint jó állampolgár, köszönd meg nekik a jólétet És a sok-sok háborút Újra eltelt 4év, itt az idő Hogy szétnézz az utcákon Figyelj és keresd az új megváltót Valamelyik óriásplakáton Újra eltelt 4 év És semmi nem változott jó irányba De a robotok tovább dobálják a cetliket A szavazóurnákba Hatékony fegyver Nem kell sokat várnunk rá Hogy gyönyörű világunkból csak emlék maradjon Nem kell tennünk semmi mást Csak ülni a helyünkön, hogy minden simán haladjon Ha a médiát nézzük, olvassuk, hallgatjuk Elég, ha bosszankodunk, nem kell gondolkodnunk Álarc mögé bújtatott valóság mosolyog ránk Nevetéstől csendben hallgatunk tovább Manipulált tömegek vérét szívják Az erekben fertőző méreg csordogál Nem kell, hogy kurvára izgasson minket A sugárfertőzés, háborúk, éhezés, fagyhalál Hallhatunk bombázásról Tömegmészárlásokról Láthatjuk a TV bemondó gondtalan, mosolygó fejét Ahogy beszél légitámadásokról És olyan képet vetít elénk Mintha a ledobott bombák nem az ártatlan emberek testét Tépnék szét! Elvonják figyelmünket a fontos dolgoktól Ostoba reklámok ezrei zúdulnak ránk egy kibaszott dobozból Hatékony fegyver, képmutatás Ami számunkra csak szórakozás Passzív gyilkolás Ha valaki kimond valamit, azt pofán rúgják Eltávolítják, száját befogják Négyévenként tisztogatás Új valóság, új ámítás! A történelmet újra írják, a régi eszmét felejtsd el! Te bedőlhetsz ennek, de én nem hiszem el Ébredj fel!
Kapuvári buzibár (Vad Buzik feldolgozás) Lemegyek Kapuvára ma éjjel És táncolok egy jót néhány köcsöggel Buzi vagyok Köcsög vagyok Beszállok a buzivonatba Utána a buzibringóba Buzi vagyok Köcsög vagyok Ez itt a kapuvári buzibár Felveszem a tangámat ma este És beleordítom a tömegbe, hogy Buzi vagyok Köcsög vagyok Bejön egy lány, Rozi a neve De lányoknak itt nincs helye, mert Buzi vagyok Köcsög vagyok Ez itt a kapuvári buzibár Bejön egy ork, egy nagy darab Gyere te kis huncut, elkaplak! Buzi vagyok Köcsög vagyok Indul a buzivonat, beszállás Hajnalig tart a vonatozás Buzi vagyok Köcsög vagyok Ez itt a kapuvári buzibár Gyere el te is kapuvárra És RÁNTS RÁ HÁRMAT A FASZOMRA!!! Buzi vagyok Köcsög vagyok Gyertek srácok, hisz titeket vár Az éjjel-nappal nyitva tartó buzibár Buzi vagyok Köcsög vagyok Más út vár rád Felejtsd el, hogy egy ilyen felfogással bármit is elérhetsz az életben Egy senki leszel, ha nem változtatsz sürgősen az elképzeléseiden Tudod, annyi példa van előtted Annyian megmondhatják helyetted Mit kéne tenned, mit kéne tenned Hogyan kéne tenned, merre kéne menned Mit kéne tenned, mit kéne tenned Te elszálltál, repülni vágytál A falnál erősebb voltál Amit egy életen keresztül építenek köréd szorgos kezek Azoké, kik nem akarják, hogy mosolyogjál Akik nem akarják, hogy daloljál Akiknek nem jelent annyit már a nyár Akiknek függöny mögött van a szabadság Nem akarják, hogy mosolyogjál De más út vár rád -a dal így szól Néhány jó barát veled dalol A realitás határait, ha messzebbre tolnák Ha a függönyt elhúznák Meglátnák, amit te már réges-rég megláttál De addig is, nem csinálnak semmi mást Szenvednek, kínozzák, ölik egymást Fáj, mégsem keresik a változást Érzéseik vannak, szeretnek, fáj nekik, mégsem keresik a változást De más út vár rád -a dal így szól Néhány jó barát veled dalol Tovább kísért Itt a hétvége, bulizni kéne El kéne menni egy jó koncertre Van is választék, ezért dicsérem őket A befutott, nagyhírű szervezőket 1000 Ft-ért azt láthatom Hogy egy öltönyös pojáca áll a színpadon Zsebében dagad a srácok pénze A zenekarok fél órát játszhatnak érte A pénz és a kapcsolat nálad van Az életünk viszont a miénk Te megpróbálsz belőle üzletet csinálni Te, aki még a bandákat sem ismered Sosem volt benne, mégis csinálja Csak zenél, de nem érzi, pénzért csinálja Pénzért, mert médiasztár lett belőle Pénzért, mert kiöregedett belőle Észrevettem, hogy nagyon felkaptak minket Látom a világhálón a képeket Mosolygok, mert ismerősek Ám, ha jobban megnézem, amit látok A barátaim megbélyegezve, mint "harcosok" A Baloldali Front oldalára léptem! Nem bírom nézni, nem kéne tűrni A srácoknak végre rá kéne jönni Hogy a rendszer, amitől elfordultunk Tovább kísért… Valahol Egy téli éjjel valahol egy kis ház ablakán kiszűrődik a fény Én kint fázom, közelebb lépek, most már látom Odabent emberek s egy színpad áll A színpadon egy lány szabadságról énekel De hiába ordít, a falakon túlra már Csak néhány szófoszlány és halvány dübörgés hallatszik át Belépek hát a ház ajtaján Itt érzem, a levegő tele van energiával Így könnyen a szívemig hatol a dal Te miért nem érted? Miért nem hallod? Mert nem érzed, ha kintről hallgatod Bármikor, ha a föld alól előbújna, előtörne Elhalkulna vagy megfertőződne Mert sokan próbálkoztak azzal, hogy megmutassák másoknak Az életünk mekkora hazugság Agresszió, behódoltság De hangjukat sokszor elnyomták Vagy pénzzel megvásárolták Így mi most velük együtt szemléljük Mások nyomorát Lelkük rabságát Elkeseredett öldöklésük hatását Együtt halljuk a Föld hangját Halálsikolyát Halálsikolyát Nehogy azt hidd, hogy a bombák elől bármelyikünk is elmenekülhet Te megpróbálhatsz nélkülük élni De a véres játékaik elöl nem lehet megszökni Nem lehet megszökni Őrült emberek vesznek körbe Rezzenéstelen arccal gyilkolnak meg mindent, mit szeretsz Nincs megállás Most már te is gyilkolsz, nincsen megállás Véresen, átfagyva lépkedsz a hóban És könny szökik a szemedbe, mikor feltűnik előtted egy kis ház Te is ott voltál Az ablakon már nem szűrődik ki fény A falak is romosan állnak A termen keresztül süvít a fagyos szél Te még mindig tisztán hallod a lány hangját De körülötted már senki nem énekli dalát