Filmek (2004)
1. Éjfél előtt egy perccel 2. Melyik az igazi? 3. Double Standard 4. Ősz 5. A civilizáció nevében 6. Kisfiú 7. Filmek 8. Megcsalva 9. Menekültek dala 10. Jó tanács 11. Lolly 12. Búcsú





Éjfél előtt egy perccel Tiszta fényed Életet adó fényed Gyilkos sugaraid nem szűri már A meggyengített ózonréteg Kék véred Olajtól szennyezett véred Gyermekeidet pusztítja el Ereidben lassan árad a méreg Szemét rohasztja tested Saját könnyeid marják le kérged Mértéktelen kizsákmányolás Mesés kincseidtől foszt meg Fájdalmas a lélegzeted Haldokló tüdőd szmogtól szenved Éltető fáid már nem segítenek Nyúzott tetemeket rág a féreg Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel Nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell Hiszem mint matéria, mint a „Teremtés koronája” Hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva Leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg Súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg Hiszem mint matéria Hiszem mint az evolúció csúcsa Éjfél előtt egy perccel A Föld bolygót paraziták lepték el Nem törekszenek semmi másra Tökéletes diszharmóniára Megérettek a teljes pusztulásra Melyik az igazi? Nézd őket! Mivé lettek, kik nem akartak félni, s most téged féltenek A magánytól, talán a kérdésektől, ők meghatározzák egész létedet Úgy gondolják, hogy megtalálták a választ a nagy kérdésre Jól öltözött arcok, névtábla, Biblia Ők ekképp hirdetik a saját istenük igéjét Várj, nem ez az egyetlen módszer, hogy megtaláljad a hitedet Nem kell túl messzire nézned, hogy lásd, ahogy Emberek egymás torkának esnek A dicső múlt emlékei újra meg újra megelevenednek Ne aggódj, ők mind tudják a választ Csak valahogy nem egyeznek a részletek Ha még nem döntötted el, hogy hová tartozol Könnyen céltáblájukká változol Kérdéseikkel hamar megtalálnak Könyveket, vagy köveket dobálnak utánad Az ürességet mindenképpen be kell töltened Mert nem élheted le hit nélkül az életed És könnyebb egy komplett csomagot választanod Minthogy túl sokat kelljen gondolkodnod Hogy találod meg a belső békéd (Fizess!) Helyezd a kezükbe a lelkedet (Fizess!) Szükséged van a szeretetre Szükségük van a lelkedre Úgy érzed, megnyílt egy világ benned, de erősebb lett a fal Ha netán kiesne egy tégla, tedd fel magadnak a kérdést Vajon ez az, amit Isten akar? Double Standard Megkérdezed tőlem, miért gondolom úgy, hogy „Amit megértettünk, kezdi értelmét veszteni” Megpróbálom elmondani A morzsáinkért vívott több évszázados harc eredményeit Romlott létünk mögötti értékeinket látom, ahogy sodorja a szél Ez egy új hadi stratégia, miszerint a fejlett országokon kívül Le kell mondanunk emberjogi szemléletünkről Hogyha az érdek úgy kívánja Félredobjuk erkölcseinket Vissza a dzsungel törvényeihez Lépjünk egyet előre, kettőt hátra Így lassan eljutunk ismét oda Hogy a saját életünket féltve A biztonságunk megőrizve A saját jogainkról mondunk le Nem félünk, hogy újra figyelnek bennünket Elhisszük, hogy csak megvédenek minket A Gonosztól, a Mástól, aki kívülről és belülről is fenyegeti Áldott, Jó, civilizált népünket A Torony ledőlt, arcod tanácstalanná válik A tolerancia egy pillanat alatt semmivé foszlik Az egyetlen megoldásnak az agressziót véled A „szemet szemért” elv megvakított téged Egy nagyhatalom sebezhetősége Egy őrült elnök háborús szenvedélye Egy-két régi és pár újabb gazdasági érdek Elég volt ahhoz Hogy eldobjunk magunktól mindent, amiért eddig küzdtünk Európai „kulturált” vadállatokként viselkedjünk A szabadság zászlaját tartva, a szabadságot korlátozva A Double Standard elvét alkalmazva lépjünk fel Ott, ahová a kultúránk már nem ér el Ősz Borongós ez az őszi délután Nem találjuk a helyünk a slágerlistán A forralt borunkat szürcsölgetjük A lehulló leveleket nézegetjük A háttérből hallom a híreket Szaddam megint meghalt, Bush elszegényedett A kormány még tartja magát a fronton Hánynék, ha tudnék, de üres a gyomrom A hangulatom nem éppen az a tavaszi A pesszimizmusom a földet verdesi Turnézni mennénk, de nincs mivel Meg kell elégednünk az öt órás sebessel Itt van az ősz, hanyatlik a világ is Le vagyok törve, ahogyan a fák is A rossz dolgokról énekelünk Bár nem kérdezik meg a véleményünk Itt van az ősz, hanyatlik a világ is Le vagyok törve, ahogyan a fák is A rossz dolgokról énekelünk De nem vehetik el az élettől a kedvünk S az ősz után újra csak a tél Ez a körforgás véget nem ér S mi is csak újra itt fogunk kikötni Elölről kezdjük énekelni, hogy Itt van az ősz… A civilizáció nevében Hát mi jogon nevezed magad civilizáltnak? Elmondanád? Elmondanád? Mitől vagy különb a többi gyilkosnál? Megmondanád? Tudom, tudom már! Képes vagy a humánus gyilkolásra Az átkozott propagandád mögé rejtve Hogy a vért senki ne lássa Hatalomvágyad fékezhetetlen Az eszköztár kimeríthetetlen Kegyetlen játék zajlik ezúttal A civilizáció nevében Agyháború, médiaháború A közvélemény megnyerése Színes képek, tüntetések Az egész világot átverni nem tudod A remény meghalt, ütött az óra Az emberiség bölcsőjében Újabb mészárlás folyik a civilizáció nevében Hol a demokrácia fellegvára Az emberi jogok megnyirbálva Terrortól való félelmükben Tétlenségre kárhoztatva Hát helyezd csak kényelembe magad Ez a felvilágosult Nyugat Te is a terror elleni hadjárat célpontja vagy Nincs menekvés! Kisfiú Hé Kisfiú! Ne menj el, kérlek! Maradj még velünk, imádunk téged Azt a napot sosem felejtjük Amikor az égből megérkeztél közénk Olyan forró volt az ég Egy unalmas napon életet leheltél belénk Vagy halált? Nem tudom, ahogy körülnézek Szénné égett testek hevernek A házakból csupán kőtörmelék maradt Átkozza a sorsot, ki életben maradt Csak az óceán túlvégén nem átkozódnak Hisz véget vetettek egy véres háborúnak Úgy, hogy minden vért kiirtottak Hé Kisfiú! Ne menj el, kérlek! Maradj még velünk, szeretünk téged Azt a napot sosem felejtjük Amikor hirtelen elkápráztattál bennünket Annyira, hogy a gyermekeink is a mai napig téged emlegetnek Azt is tudom, hogy a szüleid nem akartak elengedni vakációra Aggódtak érted, mert tudták, hogy olykor képes vagy gonosz dolgokra Rossz fiú! Rossz fiú! Nem is olyan aranyos kisfiú! Nem telik el nap úgy, hogy ne lenne szó rólad A monogramodat mindenütt otthagytad A fák, a virágok is rólad beszélnek A szervezetünkben örökké őrizünk téged Mindent elsöprő, halálos leheleted Emésztett fel felnőttet, gyermeket Sugárzó magvaid magunkba zárva Egy újabb halott csecsemőt várva Éljük a mi kis boldog életünket Köszönjük Little Boy, hogy ilyen izgalmassá tetted Izgalmassá Filmek Újra mélységes bánat önti el a szívemet Ahogy tehetetlenül nézem a történéseket Megváltoztatni semmit nem tudok Csak véleményt mondhatok Úgy kísért mindannyiunkat saját gonoszságunk Valaki próbál küzdeni ellene, valaki gondosan palástolja Magasztos eszmékkel, szeretetről, igazságról beszélnek Istennek képzelik magukat, közben a saját tükörképüktől félnek Az erőt tőlünk kapják, tőled, tőlem és tőle Nemzeti színű lobogókkal csavarják a holttesteinket körbe Újra egy generáció lehanyatlóban Kik életet adtak másoknak, és reménykedtek az újban A valós szenvedések, miket átéltek Az újaknak már csupán filmek Biztonságban, kényelemben, csak peregnek a képek A dühöt már nem tartják vissza az emlékek Csak akkor fogjuk észrevenni Amikor közelről érezzük meg a halál szagát Amikor felfedi valós arcát Amikor egyetlen lövés, robbanás Elpusztít minden álmot, valóságot És mindaz, mi számunkra kedves Nem számít többé már Megcsalva Megcsalt a világ A pofámba röhög a valóság Elcsábított a csillogással Mint dúskeblű nő minden bájával Néha eszembe jut egy régi dallam Emlékeztet, nem ezt akartam De elhittem, hogy az új világ Megadja mind, mire szükségem van Nem sejtettem Az élvezetek tengerében Hogy férgek másznak A gyümölcs belsejében Megcsalt a világ A lepel lehullt, s az arcomba vág A látvány, hogy minden, amiben hittem Szemétdombként hever előttem Nem akarom, de jól emlékszem Léphettem volna másképpen Az orrom hegyéig nézve csak Mennyi életet tönkretettem Késő már, de nem ezt akartam A szakadék szélére sodródtam Ám a fejemben egy régi dallam Nem ereszt el Csak egy lépés kell Menekültek dala A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat Dús legelők, mezők váltják fel a lombos fákat Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból A kormány azt üzente, maradjunk otthon A férfiakra szükség van a fronton A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát És most így haladnak együtt a menekültek az országúton Békés tájak kísérik őket útjukon A távolban mögöttük füstölgő házak Az otthonaik már lángokban állnak Félelem, rettegés és remény az arcokon Fegyverem a sárban, futok az üldözők elől Gyáva voltam, mert nem lőttem Elszöktem a harcmezőről És most így haladnak együtt a menekültek az országúton Békés tájak kísérik őket útjukon A távolban mögöttük füstölgő házak Az otthonaik már lángokban állnak A gyűlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon Jó tanács Itt állsz előttem, tán tanácsot vártál? Némán hátrálsz Nem kértem, hogy rám bízzad magadat Most folytasd az utadat Nem gondoltad, hogy választhatsz is Nem így nőttél fel, nem ez a praxis Vasketrec volt a gyerekszobád Már nem kételkedsz, nem mérlegelsz Ugyanolyan kemény kézzel nevelsz majd Eldöntötted, hogy nem hagysz választást Ott állsz a tömegben, dühösen, a Vezért hallgatod Tanácsot vársz Feltétel nélkül elfogadhatod Körbenézel Elszánt arcok, bátornak tűnnek Valójában nagyon félnek Egymástól A szabadságtól Az árnyékuktól Önmaguktól Szigor! Biztonság! Szankciók! Példamutatás! Te azt hiszed, hogy a gyermekedet A melegektől, meg a füvektől kell féltened Nézz rá! Vélemény, vágyak beléfojtva Tanácsot vár Lolly Like an albatross on the board I’m lying on the grass Lolly, you’re in commercial So I must love you like making sex Doesn’t matter if you are green or red Let me cry if you’re alone I’m gonna be mad I feel you in the air, what’s that pleasant smell My life is determined but I ain’t got no friends Why do you care just look at me I excite greed and envy Financier fats got the ground You will be the best No other team can be found You needn’t brake your rest All right Lolly I believe you But why am I so fat? And why do people draw a banker as a pig As a pig with a stovepipe hat

Búcsú Nézd, milyen vakító az őszi napsugár Kis mezőn bánatunk teríti szét Pár napra visszatért a nyár Rettegve várjuk a búcsú közeledtét Élvezzük a langyos szellőt A haldokló természet utolsó leheletét Ma az éjszakát együtt töltjük el Az eget fürkészve fekszünk a mezőn Mondd, a csillagok mit árulnak el? De holnap a bolygó más-más oldalán Újra egyedül tekintünk fel Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán Csókkal ébresztesz fel Indulnom kell Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú