Mi történt az éjjel? (1999)
A hanyatlás kora
Itt vagyunk egy új kor hajnalán
A kép már kitisztult
Sötét idők köszöntenek ránk
Egy világ, melyben az önzés dominál
Az egyetlen törvény az erő
A vadak már lesben állnak
S hozzák a hanyatlás korát
Itt vagyunk egy új kor hajnalán
Rohanunk a szakadék felé
Az utat reklámtáblák borítják
Csillogás, műmellek, plasztik ideák
Mögötte felsejlik a valóság
Megnyomorított milliárdok
Hozzák a hanyatlás korát
Mennyit ér
Ha már a létünk alapjait rengeti a szél
Fel kell tennünk a kérdést, hogy e lét
Számunkra mennyit ér
Ha már az diktál, ki az emberségből nem kér
Meg kell mutatnunk, hogy az emberség
Számunkra mennyit ér
A Gonosznak nincsen szarva
Láttam a Gonoszt a TV-ben
Sötét s csúf arc a képen
Az egész világot akarta
Virított két nagy szarva
A jó s szép menekült előle
Oly szörnyű volt hörgése
Nagy fogait kivillantotta
Fején ült két nagy szarva
Ez a kép oly hatással volt rám
Álmomban is eljött értem
Csak akkor, mikor felébredtem
Láttam, hogy
Igazából szép az arca
A Gonosznak nincsen szarva
Nagy tömeggel sodródtam arra
Kecses volt, szónok fajta
Itt nem hörgött, mint a TV-ben
Szeretetről beszélt éppen
Felvette megnyerő mosolyát
Szép szavakkal bókolt nekünk
Ámultunk, és éljeneztünk
Csodáltuk őt
Nem hörgött, mint a TV-ben
Szeretetről beszélt éppen
Háta mögé dugja két szarvát
Mindig árnyalt az életben
Nem olyan, mint a mesében
Látjuk, mert
Igazából szép az arca
A Gonosznak nincsen szarva
Kicsi lány
Amikor megfogantál, még nem is gondoltam rád
Nekem csak egy hír voltál, s messze volt hazád
Nem tudom, hogyan történt végül
De talán éreztem belül
Amikor a májusi szellő az arcomba fújt
Egy távoli barátság szerelemmé fajult
Te odabenn kezdtél növekedni
Vajon meg fogsz nekünk bocsátani?
Ahogy a karjaimban fekszel
Kis kezed elernyedve, szemeid lehunytad már
A vér szava nem hallatszik most, az emberé így szól:
Kicsi lány, te hozzám tartozol
Amikor megszülettél, már nagyon vártam rád
Könnyes szemmel büszkélkedtem, és repültem hozzád
Életed az én életem fontos része lett
De a sötét felhők már gyülekeztek a bölcsőd felett
Intrikák tárgya lettél, terjengtek a pletykák
Megbélyegeztek, kitagadtak, "rossz vér" -mondták
De ha az egész világ ellen kell harcolni
Akkor sem tudnálak megtagadni
Ahogy a karjaimban fekszel
Kis kezed elernyedve, szemeid lehunytad már
A vér szava nem hallatszik most, az emberé így szól:
Kicsi lány, te hozzám tartozol
Emlékezz e szavakra, miket most írok, életed hajnalán!
Rendszerlogika
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét
Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Békés faj sosem voltunk
Gyilkoltunk, háborúztunk
De próbáltunk többek lenni
Az "állatin" felülkerekedni
Mostantól nincsen szükség rá
Az ember embernek farkasa lett
Gyilkos ösztöneink vezetnek minket
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét
Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Ez az új vezérelv
Az önzés, mint természettörvény
Így működik csak a rendszer
Elfojtásra ítélt felettes én
A részvét káros, ha a verseny kíméletlen
Indulatok, vad szenvedélyek
Beteges vágyaink vezetnek minket
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét
Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Ami alantas volt
Elfojtott késztetés volt
Pszichés betegség volt
Most vállalható
Ami felettes volt
Jóság és értelem volt
Testvéri érzés volt
Mind elfojtandó
Ne kérdezd, hová vezethet ez még
Kérdezd inkább, hogy a TE természeted
Csak az önzés vagy a kölcsönös segítség
Úgy hittük, hogy az ember képes uralni az állati énjét
Úgy tűnik, ez a rendszer elszabadítja Földünk rémét
Egyént leromboló
Agyakba behatoló
Pénzt fetisizáló
Rendszerlogika ez
Szerelmet elfojtó
Kefélő, megbaszó
Sulit lemészárló
Rendszerlogika ez
Torkodat átvágó
Bőrödet lenyúzó
Mindent elpusztító
Rendszerlogika ez
Mindent elpusztító
Mindent elpusztító
Mindent elpusztító
Rendszerlogika ez
Szenvedély
Felkelek, repülök, tárgyalok
Adok-veszek, befektetek, kamatoztatok
Sikeres (igen) De elégedett nem vagyok
Mert több (még több), még több pénzt akarok
Felkelek, repülök, tárgyalok
Felveszek, leépítek, kizsákmányolok
Gazdag (igen) De elégedett nem vagyok
Mert még több (még több), még több pénzt akarok
Felkelek, repülök, tárgyalok
Jó vagyok, gyermekeknek munkát adok
Milliárdos (igen), de elégedett nem vagyok
Mert még több (még több), még több pénzt akarok
Felkelek, repülök, tárgyalok
Üzletelek, háborúkból profitálok
Pszichopata (igen), humánus nem vagyok
Pénzt! (Csak pénzt!) Csak pénzt, csak pénzt akarok
Korunk magányos Krisztusai
Amit mondtunk, az szép volt
De amit tettünk, kevés volt
Hej hej, nagyon kevés volt
Nézd, itt állunk megtörten
Korunk magányos Krisztusai
Lábunk alatt az ígéret földjének
Lángoló nyomornegyedei
Amit mondtunk, az szép volt
De amit tettünk, kevés volt
Hej hej, nagyon kevés volt
Megpróbáltuk bűneitől
Az emberiséget megváltani
De névtelen halál lett a sorsunk
Nem hitt nekünk a Földön senki
Nézd, itt állunk megtörten
Korunk magányos Krisztusai
Lábunk alatt az ígéret földjének
Lángoló nyomornegyedei
Így hát nem maradt más
Elmondunk egy utolsó imát
És együtt beteljesítjük
A szörnyű próféciát
Hallgasd hát…
Az örökké utazók
Tele van a fejünk ötletekkel
Naiv elképzelésekkel
Mik az embert egy magasabb szintre tolják
Láncaitól megszabadítják
De nem, nem, nektek ez nem kell
Hittetek benne, hogy a tőkés rendszer
A lehető legjobb lesz az egész világnak
És még ti neveztek minket naiv utópistának
Szóltunk, hogy nem lesz ez így jó
Mi vagyunk az elégedetlenség
Mi vagyunk a mindig változó
Mi vagyunk az előrehaladás
Mi vagyunk az örök lázadás
Tele van a fejünk ötletekkel
Autonóm törekvésekkel
Mik az uralmi elvet kiiktatják
A hármas jelszót újra összerakják
Mert megmondtuk, hogy az egyenlőségből
Diktatúra lesz szabadság nélkül
Megmondtuk, hogy a szabadság végül
Elnyomás lesz testvériség nélkül
Szóltunk, hogy nem lesz ez így jó
Mi vagyunk az elégedetlenség
Mi vagyunk a mindig változó
Mi vagyunk az előrehaladás
Mi vagyunk az örök lázadás
Tudjuk, nincs tökéletes ember
És a végső célt soha nem érhetjük el
De ezt a harcot nem adhatjuk fel
Nem! Nem! Nem!
Tele van a fejünk ötletekkel
Naiv elképzelésekkel
Mik az embert egy magasabb szintre tolják
Láncaitól megszabadítják
Nem, nem, ez nem egy új rendszer
Ez egy vezérfonal, amit követnünk kell
"Örök emberi" a hatalommal szemben
Örök újítás a hagyománnyal szemben
Szóltunk, hogy nem lesz ez így jó
Mi vagyunk az elégedetlenség
Mi vagyunk a mindig változó
Mi vagyunk az örökké utazók
Mi vagyunk az elégedetlenség
Mi vagyunk a mindig változó
Mi vagyunk az előrehaladás
Mi vagyunk az örök lázadás
Ne várjatok rám
A fiú egy közeli parkban ébredt, a feje fáj, arca virul
A tegnapi ferde éjszakán elhatározta, merre indul
Az apa megélhetésről beszél, az anya csak legyint rá
Azt mondják, úgyis változni fog, de ők otthon várnak rá
A fiú mindig úton van, szabadság, szerelem hajtja őt
A kényszer és a konvenciók szorításában nagy terveket szőtt
Sok verset írt már erről, dalol, pengeti a gitárját
A szülők 10 év alatt nem olvasták egyetlen sorát
Nem kérek tanácsot, a leckét rég megtanultam
Eldöntöttem, hogy hová tartok, láthatjátok, ez az én utam
Nem kérek elismerést, nem kell, hogy büszkék legyetek rám
Csak annyit kérek, ha elmegyek, s kattan a zár
Ne várjatok rám
A fiú az imént egy döntést hozott, az eddigi kép most felborult
Egy örökbefogadott gyermek miatt a szülők agya elborult
Az apa az örökségről, a nagymama vérségről magyaráz
A fiú felkel a földről, s magáról minden port leráz
Nem kérek tanácsot, a leckét rég megtanultam
Eldöntöttem, hogy hová tartok, láthatjátok, ez az én utam
Nem kérek elismerést, nem kell, hogy büszkék legyetek rám
Csak annyit kérek, ha elmegyek, s kattan a zár
Ne várjatok rám
A mesének vége
Még azt mondják, hogy nem tanultunk a történelemből
Megértettük, hogy nem élhetünk a szép eszmékből
A humánum magasztalása
Nem vezet már sehova
Az erősebb győz!
Mert minket nem érdekel, ha kevés a paraszt, a munkás bére
Megmondtuk, hogy a mesének vége
Az egyenlősdinek nincsen értelme
Megtanultuk, hogy hogyan bánjunk a szép új szavakkal
Profitot hogyan termeljünk humán erőforrással
Tőkésből munkáltató
Munkásból munkavállaló
Így szép
Mert minket nem érdekel, ha kevés a paraszt, a munkás bére
Megmondtuk, hogy a mesének vége
A szolidaritásnak nincsen értelme
Nézd, hogy dübörög a gazdaság
A palota tövében éhen halva
Fekszik a tőkés valóság
Ó, és ha bajban a gazdaság
Kezetek felénk tartjátok
Hogy a mi cégeinknél dolgozhassatok
Ó, mert mi vagyunk a gazdaság
Nekünk termeltek, nekünk fizettek
Mi adunk hitelt, hogy nálunk költsetek
Ó, édes kapzsiság
Nem számít többé az ember
Csak addig jó, míg hasznot termel
Mert minket nem érdekel, ha kevés a paraszt, a munkás bére
Megmondtuk, hogy a mesének vége
Az ellenállásnak nincsen értelme
A híd
Apa, nézd, az a nagy hajó milyen szépen úszik alattunk a kék Dunán
Ilyen hajóval szeretném, ha elmennénk innen holnapután
Nem kell elmennünk fiam, mert maholnap beköszönt a változás
Egy kényszermentes világ jön el, jólét, szellemi gyarapodás
Neked így lesz jó
Boldogulsz majd a tehetség alapján
Igen, így lesz jó
Egy szebb élet vár a híd túloldalán
...Húsz éve a "Remény hídján", két éve egy mocskos kórházi szoba ágyán
Hitted, hogy igazságosabb lesz minden ennyi szenvedés után
Sokan voltunk, a verseny szabad volt, akadt, aki szép karriert csinált
Kik lemaradtak, elvéreztek, s a játék egyre kegyetlenebbé vált
S lásd, ez jutott rám
Nem volt kedvező a szereposztás
Az egzisztenciám
Egy húsz évre szóló banki tartozás
Alattam hömpölyög a szürke Duna, az arcomat fújja az északi szél
Húsz napja, hogy kilakoltattak, a közelgő tél nem sok jót ígér
Azt mondják, semmire nem vagyok jó
Ez a világ nem a gyengéknek való
A híd alatt egy jobb élet vár rám
Ugye így van jól?
"Természetes kiválasztódás"
Biztos így van jól?
Vajon nincsen emberibb megoldás?
Körülöttem örvénylik a folyó, lassan elnyel a jeges víz
Együtt
Magányt termel a valóság
Kiüresedett kapcsolatok, ez az új hazánk, egy atomizált világ
Keresem az ellenállást
Ó, de csak együtt tudjuk elérni a változást
Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bánatot
Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bajt
Szétrombolt munkásosztály
Egymásra uszított népek, mesterségesen táplált félelmek
Keresem az ellenállást
Testvérem minden nép, és csak velük együtt tudjuk elérni a változást
Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bánatot
Ó, igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bajt
Magányt termel a valóság
Feleslegessé vált embertömegek, teljes kiábrándultság
Tömeggyilkos racionalitás
Csendben végignézhetjük, a másik lehetőség az ellenállás
Igen együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bánatot
Ó, csak együtt, ó igen együtt tudjuk elűzni a bajt
Mennem kel tovább
Jól van, jól van
Ma éjjel elindulok tovább
Jól van, jól van
Az út ködös, a cél egyre tisztább
Jól van, jól van
Nem nézek hátra inkább
Nem kérdem, mi lesz majd
Csak megyek, megyek tovább
Mögöttem jó néhány boldog nyár
(Menned kell tovább)
Előttem homály, bizonytalanság
(Menned kell tovább)
Mögöttem a mocsár, mit jól ismerek már
(Menned kell tovább)
Előttem egy parádézó modern barbár világ
Most légy okos, hogy ebben értelmet találj!
Jól van, jól van
Ma éjjel elindulok tovább
Jól van, jól van
Az út ködös, a cél egyre tisztább
Jól van, jól van
Nem nézek hátra inkább
Nem kérdem, mi lesz majd
Csak megyek, megyek tovább
Bennem a láng, mindig reményt adó
(Menned kell tovább)
Mellettem egy lány, kisember a karján
(Menned kell tovább)
Alattam egy süllyedő hajó
(Menned kell tovább)
Felettem a Nap segít nekem, melyik a jó irány
Menj, hogy az életnek értelmet adjál!
Jól van, jól van
Ma éjjel elindulok tovább
Jól van, jól van
Az út ködös, a cél egyre tisztább
Jól van, jól van
Nem nézek hátra inkább
Nem kérdem, mi lesz majd
Csak megyek, megyek tovább
Nem kérdem, hogy mi az én sorsom
Megyek, mert tudom, hogy mire vágyom
Nem kérdez tőlem sem az élet
Addig kell mennem, amíg élek
Nem tudom, hol fogok kikötni
Hol fogok holnap gyökeret verni
Nem kérdem, mi lesz majd
Csak megyek, megyek tovább
Mennem kell tovább!